‘Nem kategorizált’ kategória archívum

Színdbád búcsúzik!

2010. július 14. szerda

Szindbád új vizekre evez. Köszöni a figyelmet és az érdeklődést. Az új vizeken is hasonló gondolatok járnak a fejében csak van egy speciális téma amit körbe jár. Buddha és Osho ugyanúgy vele lesznek az utakon. Szóval akinek tetszettek az eddigi írások azokat Színdbád szeretettel várja a www.acekicker.hu oldalon.

 

Egy verőfényes kora nyári délutánon Szindbád kedvenc kávéházában szokásos kadarka fröccsét szorongatta, amikor is az a gondolat vert szöget a fejébe, hogy szeretett alsós nevű kártya elfoglaltságát lecseréli az úgynevezett póker nevű társasjátékra.

Mindezt nem csak abból az elgondolásból tette, hogy a kávéház falára felszerelt plazmatévé folyamatos „ez a szórakozás könnyű pénzkeresetet jelent”-et sugall. Hanem egyszerűen azért, mert senki nem tudott már a köreiben alsóst játszani. Már ultizni is csak ketten tudtak, miután tavasszal elkergetett szakácsa helyére nem találtak senkit. Az úri közönség már csak a holdemet ismeri. Abból is csak a texas-it. Vagy még egyszerűbben, imádott játszani. A szoknyákban való matatás mellett az ingujjban való turkálást helyezte előtérbe, miszerint ott valamilyen ászféleségek után lehet kutakodni.

A jó szándék és a karibi részegítő szél által vezérelve először a legénységét vesztette el, majd nem sokkal később a hajóját is. Pedig Fülig Jimmy nem is járt a közelben és tudvalevőleg Ő, mármint Jimmy makaózott, és azt sem ismeri már ez a közönség. A jó hírét kockáztatva a becsületét tette fel, azonban Fortuna most nem hagyhatta, hogy elvesszen Szindbád, és egy ingujjas ásszal kisegítve némi pénzzel és egy üveg rummal távozott a grand hotelnek éppen nem nevezhető zugkártya intézményből. Szindbád kedvét egyáltalán nem szegte e bárki más számára siralmas helyzet. A rum kifejezetten jól esett neki, és Fortuna is elég csinosnak, adakozónak látszott, és ott is lakott a közelben.

Reggel olyan szépen sütött a nap. Szindbád szabadon és könnyen ébredt. Kicsit fájt a feje, de ezt némi habos ital hamar rendbe tette. Az éjjeli menedék ablaka épp a kikötőre nyílott, és láthatóvá tette amint a hajója kifutni készül. Parancs szavak foszlánya és vijjogó sirályok sikoltozása ébredezni kényszerítette a rejtekhely gazdáját. A mocorgásra Szindbád fejét hátra fordítva tekintete éppen elkapta a kivillanó combok között azt a huncut mosolyt, amit oly bátor költők se mernek megénekelni. Udvariasan visszamosolygott és gondolatait a reggeli napba szórta újra. Szép az élet. De hogyan tovább? Unta már a sok marconasággal járó teendőket. Unta az áldozatok állandó nyavalygását. Unta az emberei mohóságát. Csak a tengert meg a kikötőket nem unta. De azokat nem is kártyázta el. Megfordult és látta, hogy az unalmas gondolatai a két barna combocskát újra álomba lökték. Távolból csókot lehelt, és elindult az ajtó felé. Nehéz léptei szinte beszakították a padlót. Az ajtó mögött új élet kezdődik. Nevet is változtatnia kell. Felvesz egy jól csengő westernhős nevet. Mondjuk Vad Bill, vagy egyszerűen csak Három Ász. Mert hát a Három Királyok már foglalt. Vagy talán legyen Dámapár?

A hirtelen huzat nem csak a függönyt tépázta meg, de a két comb is összezárult, és a térd felemelkedve elzárta a további kíváncsiskodást. Egy álmos arc helyezkedett a két térdre, majd csodálkozva a napba tekintett. A függöny újra kicsapott az ablakon, és az ajtó zaja még el se jutott az ébredezőhöz, de az átható alkohol és szivar bűzére végre az ajkak elmosolyodtak.

Mokiszin!

2010. február 23. kedd

 

Szindbád- korú olvasóim emlékezhetnek egyik kedvenc Szovjet filmemben szereplő rövidítésre, miszerint MOKISZIN. Oleg Tabakov szívet melengető játékkal próbálkozik a viharos időkben, valami újat létre hozni. Ez a Modern Kísérleti Színház. Ehhez a mű szóhoz nyúltam vissza, és megalkottam a Modern Kísérleti Színdbád elnevezésű (jelenleg) egyszemélyes társulatot. Régóta vágyok többre, mint csak az írás. Pár cikkel régebben volt egy rádiós kisérletezés. Azóta piszkál a „videóblogozás”. Próbálkoztam, több kisérletet is tettem, de valahogy a hiuságom nem engedte a sok vihart vert, napégette arcomat a nézők elé tárni. Dededede viszont mégis csak kell valamit csinálni, és ez lett MOKISZIN. Fogadjátok komoly kritikával.

http://www.youtube.com/watch?v=CQcNCkTFAks

Miért youtube? Valahogy nem sikerült ide felraknom a kis videót. Technikai probléma vagy az én hozzá nem értésem, mindegy. Nem sikerült és kész, ezért csináltam egy fiókot a youtube-on. Gondolom a többit is oda fogom helyezni, de a cikkeket továbbra is itt olvashatjátok majd!

-abo-

Szindbád és a Téli Álom!

2010. február 15. hétfő

maci.jpg

Be kell vallanom, télen használhatatlan vagyok. A gondolataimba merülve töltöm ezt az időszakot. Így is maradt volna egy ideig, ha nem jelenik meg a Kopogtató ember. Négyévente jön, és elkezd ígérgetni. Kezembe veszem a lapokat, hogy képbe kerüljek, és az első, amin megakad a szemem az az, hogy lehet más a politika. Elég öreg és sokat látott embernek tartom magam, bátran kijelenthetem NEM LEHET MÁS A POLITIKA. Ez egy ilyen szakma. A következő gondolat az, hogy ők is (politikus) egy nagy hajót vezetnek. Kívülről úgy tűnik, hogy tiszta idióták, akik a kormány mögött állnak és ezt a bizonyos hajót irányítják. A kormányos meg a kapitány nem lehet ellensége a legénységnek. Ha gályahajó, akkor se. Egymásra vannak utalva. Van is egy mondás: egy csónakban eveznek!!! Mi lehet mégis a baj? Amikor én kormányost vagy kapitányt választok, van egy bizonyos célom ezzel. El akarok valahova jutni. Mondjuk Á-ból B-be. Csinálok egy rövid tervet, mi és ki kell hozzá. Nem olyan bonyolult ez. A tengeren nincs válság? Vihar? Vagy éppen szélcsend?

Amikor „megpályáztatom” az állást, a legjobbat akarom és nem azt, amelyik a legnagyobbat tudja hazudni. A rátermettségét nem azon mérem le, mekkora a szája. Ha több hajót a tengerbe temetett, azt nem akarom a saját hajómon. Azt akarom, hogy értsen hozzá. Az országgal miért nem lehet ugyan így? Talán azért, mert nincs gazdája? Egymásra mutogató, kibogozhatatlan helyzet alakult ki.

Részemről utálom a politikát. Nem szeretem a Sztálin -féle „én” hatalmat, nem szeretem a Hitler -féle nép felsőbbséget sem. De Gandhi békés forradalmát is baromságnak tartom. Ugyanígy nem értek egyet a ”természet védő” mozgalommal sem. Összecsődül több száz fosztogató és törnek zúznak a Világ Béke jegyében. Vagy most, amin meglepődtem: tüntetnek az olimpia ellen. Mi lett ezzel a világgal? Mindenhol ellenséget keresnek. Nem veszik észre, hogy ez bennük van? Akkor még itthon nem is olyan rossz a helyzet. Gondolnak rám. Négyévente úgy érzik, én vagyok a legnagyobb haverjuk. Felhívnak telefonon, reggel, vasárnap és meg se kérdik, hogy alkalmas-e az időpont. Csak mondja. Persze gép. Még meg is aláz. Aztán a sok ígéret megy a szőnyeg alá, és megint engem vádolnak azzal, hogy Te választottál. Hazudnak és a végén még a felelősséget is a nyakamba rakják. Volt egy humorista, akinek volt egy rovata, hogy a politikus is volt ember, erre jött a „lehet más a politika”. Mi jöhet még? Éppen becsöngetett két Jehova tanúja. Van itt választék. Azt kérdezték, tudom-e ki fogja ezt a sok gonoszságot megoldani itt a földön. Ugye ugye. A gonoszság nem a földön van. A gonoszság az emberekben van. Hol van már az a Bibliai tíz parancsolat. És hol van már az a mondat hogy, Isten áldd meg a Magyart? Pedig szükség lenne mindkettőre.

Boldog Ünnepeket!!

2009. december 22. kedd

karacsony31.jpg

Ez is mélen jött!

2009. december 3. csütörtök

“Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy
befőttes üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel.
Rákérdezett, hogy tele van-e az üveg:

-Igen.- volt a válasz. Ezután elővett egy dobozt, tele apró
kavicsokkal, és elkezdte beleszórni azokat az üvegbe. Miután a
kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint
megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután elővett
egy dobozt homokkal, és azt kezdte beletölteni az üvegbe. A homok
természetesen minden kis rést kitöltött.

- És most, – mondta a professzor -vegyétek észre, hogy ez a ti
életetek. A kövek, az igazán fontos dolgok (a családod, a partnered, az
egészséged, a gyerekeid). Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor
is teljes maradna.
A kavicsok azok a dolgok, amelyek még sokat számítanak; mint a munkád,
a otthonod, barátaid. A homok az összes többi, az apróságok. Ha a
homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek.
Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az
apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán
fontosak a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel; szakíts időt
orvosi ellenőrzésre; vidd el a párodat táncolni és dolgozz. Takarítani,
vendégeket hívni, vásárolgatni mindig lesz időd. Ezért először a kövekre figyelj,
azokra a dolgokra, amik igazán számítanak. A többi csak homok.-

      Az egyik diák megkérdezte, hogy most már valóban tele van-e az
üveg. Mire a prof azt válaszolta, hogy igen, tele van. Erre a diák
elővett egy dobozos sört, kinyitotta, s beletöltötte az üvegbe. A sört
a homok elnyelte, és térfogatváltozás nem következett be. Azt mondta
erre a diák:

-Nos, bármennyire is úgy érezzük, hogy az életünk teljes, a fenti
példából is jól látszik: EGY SÖR, AZÉRT MINDIG BELEFÉR!!!”

Emilen kaptam! Zseniális

2009. november 13. péntek

 szamr_1.JPG

Egy fiatal fiú, Bernie vidékre költözött és vett egy szamarat egy idős
parasztbácsitól 100 dollárért. A parasztbácsi megígérte, hogy másnap
elviszi neki a szamarat. A következő nap el is ment Berniehez és azt
mondta:
“Fiam, rossz hírem van. A szamár megdöglött.”
Bernie így válaszolt: “Na jó, akkor add viza a pénzem!”
A parasztbácsi vállát vonogatva mondta: “Nem megy. Már elköltöttem.”
Erre Bernie: “Rendben, de azért hagyd itt a szamarat!”
A parasztbácsi azt kérdezte: “Mit fogsz csinálni vele?”
“Sorsjegyeket fogok kibocsátani, és kihúzom a nyertest.”
“Hülyeség”, gondolta a parasztbácsi.
“Nem lehet egy döglött szamarat kisorsolni.”
“Persze hogy lehet” – felelte Bernie hetykén.
Egy hónappal később újra találkozott az öreg bácsi Bernie-vel és azt
kérdezte: “Na mit csináltál a döglött szamárral?”
- “Kisorsoltam. Eladtam 500 darab sorsjegyet darabonként 2 $-ért és az
összes sorsjegy 2 $-os költsége mellett 998 $ nyereséget értem el. A
döglött szamár 100 $-os veszteségét természetesen leírtam.”
“És nem reklamált senki?” – kíváncsiskodott a parasztbácsi.
“Dehogynem. Az, aki megnyerte a szamarat. Visszaadtam neki a két
dollárját.” …..

Nils Holgerson bosszúja, avagy Szindbád és a ludaskása.

2009. november 9. hétfő

 A válságra való tekintettel rabolj egy libát.

liba11.bmp 

Csirke vagy pulyka nem jó. Kipróbáltam. Alig bírtam leverni a lázadást. Egész liba helyett jó az aprólék is. Bár én jobb szeretem, ha egy egész libából gazdálkodok. A nemes részeket külön rakom.

 liba2.bmp

Máj, comb, mell. Ezek sütésre várnak. Az összes többi- pestiesen szólva- megy a levesbe. A leves nálam a következő képpen készül. Annyi vizet rakok a fazékba, amennyi ellepi a cuccot. Ez valamivel kevesebb, mint a végén, mert még felöntöm a megfelelő méretre. Viszont sót annyit rakok bele, mintha már benne lenne az egész folyadék mennyiség. Ezért a hús sósabb lében puhul és így ízletesebb lesz. A matrózaim rendszeresen esznek szalonnát, ezért mindig marad egy-egy szebb bőr darab, ezt is belerakom a levesbe. Babérlevél, egy fej vöröshagyma, és paprika meg paradicsom, ha van a hajón. Szoktam fokhagymát is, de azt nem muszáj. Jöhet a bor. Ilyenkor édeset szoktam inni. Furmint a kedvencem, de megfelelő a muskotályos is. Van idő poharazgatni, mert amíg megfő, addig haladunk egy pár csomót. Ha eluntam a borozást, nekiállok a zöldségnek. Sárgarépa, fehérrépa, zeller és karalábé. A répát karikára, a többit kis kockákra vágom. Gyűlölöm ha laskára vágják a zöldséget. Egyszer volt egy ilyen szakácsom. Azóta a cápákkal barátkozik. Ha már jól fogy a bor, akkor megnézhetjük, hogy elengedte-e már a husika a csontot. Ez a rész kicsit munkaigényes. A csontról szépen egyenként le kell szedegetni a húst. Amikor kiszedtem a léből a libát, akkor le is szűröm, és most rakom bele a zöldséget. Répáéknak már nem kell sok. Szeretem, ha kicsit ress a zöldség. Mire megfő, én is lepucoltam a csontokat. A nagyobb darabokat, mint a szív vagy a tüdő, felszeletelem. Ekkor veszem észre, hogy a rizs még hiányzik. A kukta is borozott, de már kapja is magát. A rizs lehet gyors, én speciel a barna rizsre szavazok. A leves tetejéről leszedem a zsírt, és abban megpirítom és általában levessel is öntöm föl. A ludaskása elkészítése nem egy mindennapi feladat. Nem lehet összedobni csak úgy.

scirt.jpg 

Tavaly nyáron kikötöttünk, és éppen ott hirdeti magát egy liba vendéglő. Hát, ugrunk is a fiúkkal, hogy gyerünk. A többiek okosabbak voltak, mert sültet kértek. Kihoz elém a miniszoknya egy tálat, amin van egy libaszárny egyben és három répa karika a marék rizsen. Szerintem a kocsma azóta is ég. A szakácsot elraboltuk, és egy évig dolgozott a hajón rabszolgaként. A másodtisztem engedte el. Ha rajtam múlt volna, örök életére láncra raktam volna. Hát, ilyenek ezek a mai tisztek. Ha megfőtt a rizs és a zöldség, az egészet óvatosan összekeverem. A zöldségekre vigyázok a legjobban, nehogy összetörjenek. Ennek az ételnek nem árt, ha nem azonnal fogyasztják. Másnapra kicsit összeérnek az ízek, bár a sokféle liba húsnak így is más és más íze lesz. Néhány úri ficsúr savanyúságot is eszik hozzá. Céklát, és ez nem minden.

liba3.bmp 

Van egy olasz, aki reszelt parmezánt rak rá. Szerintem ezek rontanak az ízlelésén, de ez már nem az én dolgom.

Száraz bort iszok hozzá, de van olyan matrózom, aki sörrel öblíti le. Hová süllyedt ez a világ?

 

Hány éves vagy, Szindbád?

2009. november 2. hétfő

lucky.jpg

A reggeli tükör mindig kijózanít. Azokat szoktam legelőször kardélre hányni, aki azzal jön nekem, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Aki ilyet mond, az nem gondolkozik, csak oda akar neked valami okosat vetni. Az aktív élet ad bizonyos fajta folyamatos izom munkát, ettől a hajós erős és izmos még ötven évesen is. Ha kell, oda is teszi magát, de a sebei már nem úgy gyógyulnak, mint azelőtt. Mikor ifjú titán voltam, zavarba ejtett a felnőttekkel való kommunikáció. Kinek mit köszönjek? Aztán jött az az idő, amikor az ifjú hölgyek magázva köszöntek még akkor is, ha én szemérmetlenül tegeztem őket. A legrosszabb viszont az volt, amikor már ők hebegtek, hogy hogyan is csókolom, jó napot vagy esetleg helló. Jaj, ezeknek a lányoknak milyen friss illatos széna szaguk volt még az én időmben. Nem is tudom, mikor váltottak át a dezodorra. A széna illatában ott bujkált a gyöngyvirág, a zsálya és a vanília. Aztán egy ilyen széna szagú csitrinek magyarázd meg félidőben, hogy Te most éppen húsz évesnek érzed magad. A hajón a szénaszag, ez a különleges illat hiányzik a legjobban. Én tíz évente ünneplem a születésnapomat. Mikor húsz voltam, azt hittem innen enyém az egész világ. Mikor harminc lettem, az enyém lett. Negyven évesen elgondolkoztam, hogy hová ez a sok hajózás, és mit is értem el. Csináltam egy rovancsot. Valaki csinált velem egy rovancsot. Az anyagi dolgok már nem okoznak akkora örömöt. Nem halmoztam fel nagy vagyont, de nem is ez volt a célom. Ha volt pluszom, azt két kézzel szórtam. Lehet azért, mert apámék földművesek voltak. A véremben van a vetési kényszer. Nem szerettem negyven évesnek lenni. Az olyan semmi. Nem vagy fiatal, de még nem vagy tiszteletet kiváltó aggastyán sem. De nem ezért nem szerettem. A hajós társak közül nem sok nyugdíjast ismerek. Hogy is mondja a költő? „íme kész a leltár, éltem és ebbe más is belehalt már”. Attila barátom ezt nagyon eltalálta. Szánalmas a mai utazó, sehol egy rohadt gondolat, nemhogy költészet. Költők még vannak, de hogy kinek írnak, azt nem tudom. Ja, az öreg Szindbádnak. Ezzel sokra ugyan nem mennek ,Varró úr és társai. A költészettel együtt sírba rakjuk a hangulatot is. Hol van a sánta cigány, akinek sír a kezében a hegedű? És hol vannak azok, akik egymást túl kiabálva követelik kedvenc nótájukat? A mindenhovaautóvalmenőember már nem ér rá semmire. Nem is mulathat, hiszen ki viszi haza az autót? Mikor még szekérrel mentünk a búcsúba, húsz kilométer egy egész napos program volt. Ma Ausztráliába lehet ennyi idő alatt eljutni. És ettől senki nem lett boldogabb. Én pedig tudom, hogy a föld, az bizony lapos, és az út végén leesek majd a nagy tányérról. Ez így a legjobb, sem repülő alkalmatossággal, sem hajóval nem lehet a sorsunkat megkerülni. De amíg el nem érek a szélére, addig én irányítom a kalyibát, bár a szélirány befolyásolhatja az eredményt. Ha szembe megyek vele, hamar bedug a víz alá. A szél akármerről fúj, a barátom. Csak ezt fel kell ismerni. Ha valami éppen rossznak tűnik, az lehet, hogy a legnagyobb szerencse ami történik veled. Biztos ismered a tanmesét a szegény pásztorról, akinek elveszett az egyetlen lova. Micsoda szerencsétlenség. Átkozta a sorsot, mígnem az egyik reggel a mén egy vemhes kancával jött haza. Micsoda szerencse. A kanca hamar elnyerte a nagyobbik fiú figyelmét és szeretetét. Türelemmel meg is szelídítette és arra gondolt, hogy majd megüli és hátassá teszi. Az első lépések után megvadult a ló és ledobta a fiút. A lába szilánkosra tört és úgy nézetett ki, hogy élete végéig sánta marad. Micsoda szerencsétlenség. Röviddel ezután kitört a háború. A sánta fiú kivételével mindenkit besoroztak a faluból. Annak rendje és módja szerint oda is veszett mind. A sánta fiú maradt az egyetlen férfi a faluban. Micsoda szerencse. Nem folytatom. Micsoda szerencse!

Szindbád és az ünnep!

2009. október 26. hétfő

unnep2.jpg

Én nem sok ünnepet tartok. Amit mások ünnepelnek, nekem nem mindig az. Új hajót szerencsére ritkán kell beszerezni, így ez nem is ünnep. Ha valamiért kiselejtezzük, mert elpusztult és nem lehet javítani, az szintén nem ünnep. A harcokat, akár nyerünk akár vesztünk, nem lihegjük túl. A hajón viszont nagyon vallásosak vagyunk. Aki együtt él a természettel, az megtanulja tisztelni az ismeretlent. Nem kell félreérteni, a mi vallásunk nem az a templomi kereszténység, bár mindenki nyakában ott lóg a feszület. A tíz parancsolat sem igazán a mi világunk. Ne lopj, ne paráználkodj, ne kívánd a másét? Ezek ugye nem is létező dolgok. Minket barbárnak tartanak, mert ha kell, kiállunk magunkért, és ha muszáj ölünk is. Tesszük ezt szemtől szembe. És néha elvesszük a gyengébbtől amit akarunk. Nekünk ez a hivatásunk. Nem is bújunk semmilyen törvény vagy eszme mögé. A civil életben sem megy ez másként. Csak ott hazugok a résztvevők. Mindenki csak a másét kívánja. Nem okoz örömöt nekik az, ami már megvan. Ezért azt hiszik, hogy csak akkor tudnak ünnepelni, ha mindig felül teljesítenek. Egyre drágább és drágább ajándékokkal akarják a szeretetüket pótolni. Pedig egyszerűen csak betegek. Betegek. Minden hajón vannak személyek, akik értenek kicsit az orvosláshoz, legyen az a lélek vagy a test. Füvekkel, bogyókkal és ráolvasással adják meg a reményt. Az ünnepeinket is így kezeljük. A mi Istenünk szélcsendben jelenik meg. Ilyenkor van idő ünnepelni. Az aktus ugyanúgy folyik, mint bárhol másutt a világon. Először takarítunk. Aztán főzünk. Nagy különbség, hogy a főzés az már az ünnep része. Én például, mire elkészül az étel, a sok kóstolástól teljesen jól lakok. Én szoktam enni a répából, a karalábéból, de még a száraztésztát is elropogtatom. Amíg az étel elkészül vagy százszor kóstolok. Hogy az ízeket jobban érezzem, jófajta Tokajival öblítem le. Az se baj, ha kicsit édes. A jó Tokaji olyan, mint a csók. A közeljövőben megmutatom, hogy én hogyan csinálom kedvenc ételemet, a ludaskását. De ez titok, mert a receptjéért már embert is öltek. Ha civilizált városban vagyok, mindennek elveszik a szagát, illatát. A konyhában még a piruló szalonna illatát is bűznek nevezik. A hagymáról ne is beszéljünk. Sütemény illat? Felejtsd el! Pedig ezek nekem hozzátartoznak az ünnepekhez. A karácsonyt el sem tudnám képzelni a méz vagy a fahéj átható illata nélkül. Sokan meg azt se tudják mik ezek, és valami történelem előtti tanyasi dolognak tartják. Ha néha-néha belecsöppenek valamilyen utcai zavargásokba, tudatják velem, hogy: á semmi, csak éppen nemzeti ünnep van. Ha a márciusi ifjak autókat borogatnak és gyújtanak fel, akkor a kedvenc csapatuk bajnok lett. Vagy ha ember tömegek fegyvertelenül megszállnak több épületet, és egymást tapossák szóban és tettben, akkor éppen a szeretetük ünnepére készülődnek.

Nekem az ünnepet az illatok és az ízek kavalkádja jelenti. Ehhez persze kell néhány arany.

unnep1.jpg

Ha sikerül a szélcsendet parton töltenem, akkor párosul hozzá a gyengédség. Az önzetlen gyengédség. Igazán akkor lesz ünnep, ha ketten megosztjuk ezt egymással. Ez a fajta gyengédség is osztódással szaporodik. Ezek után nem lesz meglepő, ha az egyik legnagyobb ünnepünk az, amikor egy tartós szélcsend után feltámad a szél.

-Abo-

 

Két farkas

2009. október 21. szerda

Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta: Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. -  A düh, irígység, féltékenység, sajnálat, szánalom,
kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
Másikuk a Jó. -  Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit.

Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: És melyik farkas győz?

Az öreg indián mosolyogva válaszolt: Az, amelyiket eteted.

wolf-photo.jpg