Happy Bourse Day

Álmodozások kora!

Mint tudjuk amerikai kollégánktól az ÁLMODOZÁSOK KORA LEJÁRT. Így gondolom én is. A tettek korába léptünk. Sok bizonyítékot mondhatnék, de csak egyet, Bill Gates példáját hoznám fel. Ő számomra bizonyíték abban, hogy olyan korban élek, ahol bármit elérhetek, ha én is komolyan gondolom azt.
A menedzser – könyvek jó nyomon járnak, csak a következtetésük téves. Az „itt és most” minden problémánk gyökere. Az hogy a jelent nem ismerjük, nem fogadjuk el. Nem, nem ismerjük. Nem túl bonyolult, csak gondoljunk bele: mindig a múltban vagy a jövőben vagyunk. Ha szenvedünk, kellemetlen dolgokat élünk át imádkozunk, hogy csak ezen legyünk túl. Ha valami jó történik, akkor vagy észre se vesszük, vagy egy későbbi időpontban gondolunk vissza rá, hogy milyen jó is volt. Vagy azon jár az eszünk, hogy mi mindent kell majd holnap elintézni. Ismerős ez?
Pedig ha a pillanatot el tudnánk csípni, és elfelejtenénk a múltat s jövőt, akkor meg tudnánk állítani az időt is. És végre élvezhetnénk az életünket. Olyan helyen jár az agyunk, ami nem is létezik. Csoda, hogy ennyi elfuserált, stresszes ember él?? A múlt már nem létezik, a jövő még nem, a jelent nem vesszük észre. Hirtelen megint péntek, megint mindjárt karácsony van.
A jobbak valamikor életük derekán elkezdenek gondolkodni mi is az életük, az ÉLET értelme? Gyűjteni vagyonokat, meggazdagodni? Amit csinálok, elvezet a gazdagsághoz?
Minden csak anyagi volna az életben? Az egész jelenlegi csapda úgy van felépítve, hogy vegyél vagy tervezd be, hogy veszel. Még a fentebb említett könyvek is azt modják, hogy álmodozz és megkapod. Valamelyikben még Krisztust is felhozták példának. „kérj és megkapod”.
A vágyakkal, vágyakozással éppen az a bajom, hogy folyamatosan a jövőben akar tartani. Amikor elérek egy célt, azonnal újabbat tűzök ki, és ez megy egészen addig, amíg el nem hagy az értelmem.
A tervezéssel, a jó tervezéssel, megfelelő jutalmazással elhagyhatóvá válik a vágyakozás. Vagyis végre nem a célra, hanem magára az útra tudunk koncentrálni. Az út válik fontossá és élvezhetővé. Dolgozni, alkotni kell. Teremteni. (Isten biztos nem az eredményre koncentrált, amikor az embert teremtette.) Ha arra koncentrálunk, hogy ha ez meg ez összejön, akkor ezt meg ezt veszem meg, akkor csak a jutalom jár a fejünkben. Amíg nem érem el a jutalmat semminek sem tudok örülni. A cél, mint egy répa a szamár orra előtt, húz előre. Amikor meg elértem a répám, biztos, hogy nem lesz teljes az örömöm. Ha nem én, valaki más úgy is elrontaja azt. Túl drága, nem is áll jól, messze van a tengerpart, kell ez nekem egyáltalán? stb. De ha jól kidolgozott tervek szerint élünk, akkor a jutalmak csak állomások lesznek. A vágyaink ugyanis jelenleg elérhetetlen dolgok. Amik frusztrálnak minket, hogy nem engedhetjük meg magunknak ezt vagy azt. Ha beépítjük a tervezést az életünkbe, megszűnnek a rossz kedvet okozó vágyak, és ezzel egy időben abbahagyjuk az életünk múlásának siettetését. Figyelmünket újra a MÁ-ra tudjuk terelni, és ha nagyon igyekszünk, még boldogok is lehetünk. Ha nem találunk semmi jót a jelenben, az csak a mi hibánk. Találd meg az okot és változtass. Ha minden nap lehord a főnököd és ez neked rossz, az nem az ő hibája. Ő ilyen, Te fogadtad el ilyennek. Vagy tűrj, vagy változtass. Mindenkinek meg van a saját baja, de nagyon kevés baj van, amin nem tudsz változtatni. Egy könyvben olvastam, hogy az emberek 99%-a azonnal cserélne veled.
Ha már idáig eljutottál nyilván felmerül benned a kérdés, hogyan kerül ez az írás ide a www.happybourseday.hu -ra.
Ez egy önvallomás. Amikor elkezdtem tőzsdézni, azonnal meg akartam gazdagodni. De legalábbis egy éven belül. Csak olyan instrumentumokkal (termékekkel) kereskedtem, amikkel ez megvalósítható is lett volna. Mi lett a vége? Kétszer is elbuktam minden pénzem.
Semmi sincs véletlenül. Ebben hiszek. Ha tervem lett volna (jó terv), akkor is hibázhattam volna, de nagyon hamar kiderült volna, hogy visszafele megyek. A terv térkép. A legrosszabb esetben is visszamehettem volna az ÖN ITT ÁLL táblához. Sok időt és pénzt spórolhattam volna meg.
Most megint itt állok, de van térképem is, és remélem egyre kevesebb rajta a fehér folt. Ha véletlenül el is tévedek kicsit, hamar észre veszem, és visszatérek a jó útra.
Miért tévednék el? Hát szép ez az út, nézelődök kicsit, itt iszok egy kávét, ott eszek egy burgert. Amikor kijövök nem biztos, hogy a megfelelő irányba indulok, de olynakor ott a térképem. Nem a vágyaim, kényszerképzeteim irányítanak, hanem megyek, és ha úgy alakul, az élet jutalmaz majd.
Írás közben több idézet is eszembe jutott. G.B. Show azt mondja: „az ember életében két nagy tragédia történhet. Az egyik, ha nem teljesülnek a vágyai. A másik, ha teljesülnek.” Nagy László úgy gondolja „tanuljunk meg vágyni a saját dolgainkra.”
Csinálj magadnak Te is egy térképet, és meglátod, nagyot nem tévedhetsz többé.