Be kell vallanom, télen használhatatlan vagyok. A gondolataimba merülve töltöm ezt az időszakot. Így is maradt volna egy ideig, ha nem jelenik meg a Kopogtató ember. Négyévente jön, és elkezd ígérgetni. Kezembe veszem a lapokat, hogy képbe kerüljek, és az első, amin megakad a szemem az az, hogy lehet más a politika. Elég öreg és sokat látott embernek tartom magam, bátran kijelenthetem NEM LEHET MÁS A POLITIKA. Ez egy ilyen szakma. A következő gondolat az, hogy ők is (politikus) egy nagy hajót vezetnek. Kívülről úgy tűnik, hogy tiszta idióták, akik a kormány mögött állnak és ezt a bizonyos hajót irányítják. A kormányos meg a kapitány nem lehet ellensége a legénységnek. Ha gályahajó, akkor se. Egymásra vannak utalva. Van is egy mondás: egy csónakban eveznek!!! Mi lehet mégis a baj? Amikor én kormányost vagy kapitányt választok, van egy bizonyos célom ezzel. El akarok valahova jutni. Mondjuk Á-ból B-be. Csinálok egy rövid tervet, mi és ki kell hozzá. Nem olyan bonyolult ez. A tengeren nincs válság? Vihar? Vagy éppen szélcsend?
Amikor „megpályáztatom” az állást, a legjobbat akarom és nem azt, amelyik a legnagyobbat tudja hazudni. A rátermettségét nem azon mérem le, mekkora a szája. Ha több hajót a tengerbe temetett, azt nem akarom a saját hajómon. Azt akarom, hogy értsen hozzá. Az országgal miért nem lehet ugyan így? Talán azért, mert nincs gazdája? Egymásra mutogató, kibogozhatatlan helyzet alakult ki.
Részemről utálom a politikát. Nem szeretem a Sztálin -féle „én” hatalmat, nem szeretem a Hitler -féle nép felsőbbséget sem. De Gandhi békés forradalmát is baromságnak tartom. Ugyanígy nem értek egyet a ”természet védő” mozgalommal sem. Összecsődül több száz fosztogató és törnek zúznak a Világ Béke jegyében. Vagy most, amin meglepődtem: tüntetnek az olimpia ellen. Mi lett ezzel a világgal? Mindenhol ellenséget keresnek. Nem veszik észre, hogy ez bennük van? Akkor még itthon nem is olyan rossz a helyzet. Gondolnak rám. Négyévente úgy érzik, én vagyok a legnagyobb haverjuk. Felhívnak telefonon, reggel, vasárnap és meg se kérdik, hogy alkalmas-e az időpont. Csak mondja. Persze gép. Még meg is aláz. Aztán a sok ígéret megy a szőnyeg alá, és megint engem vádolnak azzal, hogy Te választottál. Hazudnak és a végén még a felelősséget is a nyakamba rakják. Volt egy humorista, akinek volt egy rovata, hogy a politikus is volt ember, erre jött a „lehet más a politika”. Mi jöhet még? Éppen becsöngetett két Jehova tanúja. Van itt választék. Azt kérdezték, tudom-e ki fogja ezt a sok gonoszságot megoldani itt a földön. Ugye ugye. A gonoszság nem a földön van. A gonoszság az emberekben van. Hol van már az a Bibliai tíz parancsolat. És hol van már az a mondat hogy, Isten áldd meg a Magyart? Pedig szükség lenne mindkettőre.
