Happy Bourse Day

Az, hogy az énségemnek tudok örülni, vagy magyarosabban fogalmazva: ELFOGADOM MAGAM, az hosszú út (viaskodás) következménye.

A suliban az egyik osztálytársam szerettem volna lenni, mert volt neki egy szalagos magnója, és jó fejek voltak a szülei. A házban volt egy fiú, aki jól nyomta a focit, ettől nagyon népszerű volt.  Szívesen cseréltem volna vele is. A gimiben az előttem ülőnek volt egy eredeti Wranglerje. Amerikából küldték neki.

Számtalan helyzet volt a másokban többet látok attitűdből. Aztán volt egy kollegám, aki nagyon művelt volt. És persze ezért irigykedtem rá. Összebarátkoztunk és Ő lett az első „mentorom”. Ő adta a kezembe sorban a szerinte fontos könyveket. (nem volt nehéz dolga, mert előtte csak a Winnetou-t olvastam, igaz kétszázötvenszer).

Aztán már én választottam az utat az olvasás világában. Például én szakkönyv imádó vagyok. Ha kitalálok valamit, először elolvasok egy pár, a témában megírt könyvet. Ez nem biztos, hogy mindig célravezető, mert sokszor elfordultam a témától az olvasmányok miatt. Ilyen az MLM is. Szuper dolog,  de nem nekem való. Ez egyértelműen kiderül a negyedik sikerkönyv után.

Viszont az MLM tanulmányozása során „megismerkedtem” Brian Tracy-val. Az egyik oldalon butaságnak tűnő kérdést feszeget. –Mit csinálnál, ha megtudnád, hogy 1 éved van hátra az életedből? Kit keresnél fel, meg? Hova utaznál? Mi lenne a fontos számodra az elkövetkezendő évben? Aztán hosszú oldalakon elemzi. És ezt tettem én is. És tedd most Te is. Kapcsold ki a gépet, vegyél elő 5 percet, szánj rá több fehér oldalt.  Írj, és gondolkozz, és gondolkozz, és írj.

Aztán valahogy túl egyszerűen zárja le a dolgot. Ha jól átgondoltad az egészet, és teleírtál legalább egy oldalt, akkor CSINÁLD AZT, AMIT LEÍRTÁL. Ez a legjobb, amit tehetsz, amit tenned kell. Mert hangsúlyozom: ha jól átgondoltad az egészet, és teleírtál legalább egy oldalt, akkor az az életed. Azt kell tenned. Tégy úgy, mintha egy éved lenne hátra. Nem fogsz siránkozni többet. Vannak olyan céljaid, amit elérhetsz, és vannak olyanok, amit nem. Vajon melyikre fogsz időt áldozni? Ha tovább siránkozol, akkor ez a jó neked, ezt akartad. De akkor ne csapd be magad, hogy Te meg akartad mászni a Mount Everest-et.

Ne érts félre. Ha hegyet akarsz mászni, nem indulsz neki a legmagasabbnak, hanem elkezded a kondit építeni. Először csak elkezdesz futni. Mit gondolsz, egy év alatt fel lehet készülni arra, hogy megmászd a Mount Everest?

Vannak grafitik, amik szellemesebben fogalmazzák ezt meg. Ma kezdődik életed hátralevő része, vagy egy alapfilmből vett gondolat: Carpe Diem. A bibliát sokan idézik, mert sok jó gondolat van benne. Természetesen van idevágó passzus. (Nem Ezékiel). A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. MA.

Kapcsold ki a gépet, öt perc, papír, toll. A többi a Te munkád. Vissza se gyere többet.

-Abo-

Megnéztem ifjú korom egyik kedvenc filmjét újra. (Bonnie and Clyde) Úgy emlékeztem, hogy rettenetes, brutális és véres. Nagyon furcsa érzés volt, borzongtam amikor kezdődött. 

Természetesen régen szerelmes voltam Faye Dunaway-be. (IS)

Ez az egy kellemes emlék nem változott. És persze a film is nagyszerű. De valahogy csalódott voltam. Ezt a csalódottságomat akkor értettem meg, amikor a fiaimmal leültem vasárnap délelőtt tévézni.

Egy középszar bábfilmben több brutalitás van, mint Amerika egyik leghíresebb gengsztertörténetében. Azé’ ez már durva.

Majd (természetesen) reklám! Az egyik spotban még tartósabb frissességet ígérnek a mosott ruhának (mint mosatlanul?!?!). Ha valakinek volt már szerencséje vidéken találkozni olyan napra kirakott, szellőztetni való ruhával, aminek még fehér a színe minden fehérítő nélkül, akkor tudhatja, hogy annál a friss illatnál/szagnál élvezhetőbb nincs.

Van egy vicc:

Emberünk feltalálja a borotválógépet,

- a páciens beteszi a fejét a gépbe, és az szépen körbeborotválja -mondja a feltaláló.

- de hát mindenkinek más a fejformája.

- először igen.

Így vagyok én is ezekkel a dolgokkal. Miért törekszenek arra, hogy ugyanolyan marha legyek, mint a többi médiafüggő? Tegye fel a kezét az, aki mostanában bármilyen keserű dolgot fogyasztott. A kávé cukorral nem érvényes. Sós, édes, kész. Sőt megsózzuk a paradicsomot és megcukrozzuk az epret.

Aztán meg ne legyek büdös egy edzés után, mert akkor nem fog szeretni a NŐM? Ekkora baromságot! Hát egy izzasztó, gyötrelmes focizás után inkább egy gyöngyöző sörre vágyok, mint a másik nem frissentartó parfüm bűzére.

Az összes inger, ami ér azt sugallja, hogy szar vagyok. Kopaszodom, sörpocakom van, nincs meg a legújabb mobilom, nem eszek naponta a mekiben, és be kell vallanom, néha igen is a a perem alá dolgozok. Lehet így tovább élni?  Vagy vegyem meg a 100. hajnövesztő szert? Sajnos az elmúlt évek 99 csodáját kipróbáltam, de azt hiszem, marad a régi bölcsesség, miszerint nincs kopasz fej, csak seggig érő homlok. Különben is, a hajhullást csak a padló állíthatja meg.

Vagy vegyem meg a tévézés közben is hasizmot generáló kütyüt? Sajnos abból is vettem már egy párat. De az idő előrehaladtával már egyre kevésbé ér körbe a hasamon. Lehet, hogy bennem van a hiba, és én csinálok valamit rosszul??

Egy másik kedvenc filmemben van egy mondat, ami valahogy így hangzik. – Nagyon örülök, hogy én, én vagyok. Tegyünk mi is így. Keressük meg azt, amit a borotváló gép el akar tüntetni, és ne hagyjuk magunkat. Ha beszállunk, és hagyjuk, hogy a piacgazdaság másoknak hasznot hajtó gépezete minket is elsodorjon, úgy járunk, mint Bonnie és Clyde.

Kimegyünk a divatból. Ha nem szaladsz a trend után, akkor egyszer csak Te leszel a trendi. Mint az óra, amelyik áll. Naponta kétszer pontos időt mutat. A többi meg a perem alá való.

-Abo-

Ui: Az előző írásomban azt ígértem, hogy csak jó dolgokról írok. Most joggal kérdezed ebben mi volt a jó. Hát az, hogy én, én vagyok!!!!!!!!!!!

Ma új életet kezdek! (Ezredszer.) Csak jó dolgokról írok ezen túl. (Vagyis, mindenről.) Az élet általában szép.                

AZ ÉLET SZÉP! Minden, ami ma történik, az a tegnapi törekvéseim eredménye. Minden, ami ma történik, az én eredményem. Engem igazol, én vagyok érte a felelős.

Ki mint vet, úgy arat. Szép ez a magyar nyelv.

Ha valami bosszant, az csak az én rövidlátásom következménye. Hosszútávon minden kisímul.

Köpködöm a médiát és én is bulvárkodom, hogy jobb legyen a nézettségem. Ma is egy igazi bulvártémát akartam -még melegen- csapra verni, de kiültem a napra és megvilágosodtam. (Ha módom van rá, mindig a szabadban írom meg a vázlatokat, mert akkor nem kell szemüveget használnom.)

Az ember mindig vágyik a jobb dolgokra. (EZ NEM IGAZ.) Az ember mindig jobbra vágyik, mint ami van. Talán Pilinszky mondta valahol, hogy tanuljunk meg vágyni a saját dolgainkra.

A cél- orientáltságunkkal lehet a probléma. (A kelet is az utat tartja fontosnak és nem a célt.) Népszerűtlen leszek a sikeroktatók körében, de a folyamatos célkitűzések tesznek minket stresszessé, depissé vagy alkoholistává.

Néztem a hétvégi meccset. Végig izgultam az egészet, miközben a szpíker 1:1 után folyamatosan csak  “lenne már vége”, meg a hasonló mondatokat skandálta. Ha nem az eredményre koncentrál, akkor végig élvezi és a “jaj, csak vége ne legyen” mondat jött volna a mikrofonjából.

Lehet, hogy nem (csak) a célkitűzéssel van a baj, hanem a pozicionálással (is). A magyar foci nem éppen felfelé menő ágban van. Ha a lelkesedést és a hajtást néznénk, teljesen elégedettnek kell lennünk a csapattal.

Milyen szépen süt a nap. Nincs bántó hőség, de még érezni a sugarak erejét.

A magyar foci tükörképe az egész országnak. Acsarkodó szurkolók, színvonaltalan létesítmények. Van néhány túlfizetett szereplő, de inkább egy elszegényedő, adóssággal küszködő bagázs az egész. És ez teljesen karmikus, szintén. Egy vezető négy évig dirigálja a válogatottat, mert rövidtávú eredményre törekszenek. Túl nagyok a célok, rossz pozicionálással.

Voltaire azt mondja- minden úgy jó, ahogy van. Ennél jobb kiinduló pontot nem is találhatnánk.

Nem szeretek magammal példálózni, de most jobb nem jut az eszembe. Rengeteg mélypont volt már az életemben, ahonnan mindig magasabbra kapaszkodtam. Amolyan macska, meg a talpa, meg a bukás- féle sztori az enyém. Van egy barátom, aki csak a kudarcaimat tolja az arcomba. Nem lehet véletlen ez a rengeteg pofára esés- mondja. Ez is egy megközelítése a dolgoknak, és biztos velem is van baj. Én valahogy többször is belelépek ugyanabba a folyóba. A saját hibáimból sem tanulok, nemhogy máséból. A tőzsdén is sokáig „légytréder” voltam. De rájöttem, ha kellően makacs vagyok, és újra és újra nekicsapódok az üvegnek, akkor előbb- utóbb valaki csak kinyitja azt a KURVA ablakot.

Idén sem lettem csokibarna, mert a bőrrák meg a félsz (tőle) bekergetett a szobába, de most itt ülök a fényben, és az őszi nap minden ajándékát élvezem. Csukott szemmel a nap felé fordítom a szőrös, borostás kopaszodó fejem, és arra gondolok-  

A FÉNYESSÉG LEGYEN VELÜNK.

-Abo-