A Magyar, beteg. Kerülgetett mostanában ez a film (Az Angol Beteg). Láttam több helyen is akciósan, kacérkodtam is vele, de így Karácsony előtt inkább az ember másra gondol. Aztán tegnap egy reklám mentes csatornán „véletlenül” leadták.
Előtte a hírekben a zsebesekre hívták fel a figyelmet, főleg nők és és az idősebbek a célpontok. Utána meg Almásy Gróf. Hogy vigyek egy kis tőzsdét is az írásba: komoly divergenciát véltem felfedezni a két kor között.
Speciel nekem is hiányzik az a „politikán innen vagy túl”-i világ, ami egyik vezérfonala volt a filmnek. Jól még fért a muzulmán a kereszténnyel, az Angol a Magyarral, a heteró a meleggel. Persze a „nagypolitika” itt is mindent hazavág. Én azonban nem ezen kesergek. Ez nem érdekel. így is túlságosan bele vagyok keverve. Nem is olyan régen a haverokkal a csajokon meg a FradiDózsán kaptunk hajba. A főtéma az LGTOMEGARICSE, stb. koncertje volt. Ma nincs egy hely, nincs egy hely ahova mehetnék, ahol a negyedik mondat már ne a pártokról szólna.
Lehet, hogy ez az egész egy álca? És pont azért kell, hogy ne férjünk meg egymással? És a politika úgymond értünk a védelmünkben, még nagyobb hatalomra tesz szert felettünk.
Nem lehetne egy amolyan Istvános, veled Uram, de nélküled típusú demokrácia?
Szóval hol van az Almásy féle magyar ember mostanában. A kíváncsi, a lovag, a felfedező, a Szellemes, a Világpolgár, a toleráns?
Mi van helyette? A nők idősek sanyargatója, gyilkosa, tanárát fenyegetője, bántalmazója, kényszerből csalóvá vált vállalkozó, tengődő, uzsorástól rettegő, ha magyarul megszólal az életével játszó, rendőrök által megerőszakolt.
Ez lett Attila? Árpád örökségéből? Egy megélhetési nép. Egy fapados nemzet.
Világszinten drágulnak az élelmiszerek, de ezt mi nem érezzük. eladhatatlan az alma, a dinnye, a tej, a szőlő, a hús, a kukorica.
Megélhetési, majd hajléktalan. Vagy csak Csipkerózsika álmát aludjuk? Mikor mondhatjuk már azt, hogy megbűnhődte már e nép?
Szóval a Magyar, beteg. haldoklik.
